Ígéret szép szó
- 2010-07-24 23:12:54
Jó ideje lecsengett egy játék, de én most jutottam el a felkérés
utáni írásig. Hét jó tulajdonság. Nem fogom számolni és azt sem
garantálom, hogy csak jó tulajdonságok lesznek. Csak írok.
Szinte napra pontosan három hónapja voltam egy állásinterjún.
Szokatlan volt, hogy nem munkaközvetítőn keresztül és nem fejvadász
várt rám az interjún, hanem a cég irodájában az ügyvezető igazgató
személyesen. Őszintén szólva olyan állásinterjún, melyekről
már olvastam - többek között azt is, hogy ezekre hogyan kell
felkészülni, milyen kérdések várhatók - még nem vettem részt. De
szerencsére nem ért semmi felkészületlenül. A "legkínosabb"
számomra az a kérdés volt, hogy "Ha alkalmazom, milyen embert
kapok?" Hogyan lehet egy ilyen kérdésre szerényen, de nem
álszerényen, ugyanakkor őszintén válaszolni?
Pontos vagyok, önhibámból soha, sehonnan sem kések. A munkámat
mindig a lehető legprecízebben, nagy odafigyeléssel végzem, de én
sem vagyok tévedhetetlen. Nem csak a munka során. Ez is
bebizonyosodott már néhányszor. A legritkább esetben helyezem
előtérbe a saját érdekeimet másokéval szemben. Ha látom, hogy
valakinek segítségre van szüksége, akkor nem nézem végig a
kínlódását, hanem felajánlom a segítségemet. Ugyanakkor én, hacsak
lehet, minden feladatot megpróbálok egyedül elvégezni. Ha viszont
"többemberes" a feladat, akkor fennakadás nélkül tudok másokkal
együtt dolgozni...
De a hét jó tulajdonság nem koncentrálódhat kizárólag a munkára.
Bár átfedés létezik. Nem osztom azt a nézetet, hogy "csak a gyengék
raknak rendet, a zseni uralkodik a káosz felett!" Ezzel nem akarom
azt mondani, hogy zseni vagyok, hisz akkor hazudnék. De a rendet
tényleg szeretem. Nem mániákusan, viszont nem vagyok bajban, ha elő
kell keresnem valamit, mert mindennek tudom a helyét.
Azt is mondják, hogy amit egy embernél több tud, az már nem titok.
"Elmondok valamit, de ne mondd már senkinek, jó?" Ha velem valamit
megosztanak, tőlem nem kerül tovább harmadik személynek. A titok
nálam titok marad.
A főnök titkárnője elegyedett velem beszélgetésbe a múlkoriban.
- Hogy érzi magát nálunk?
- Köszönöm, rajtam nem fog múlni, hogy itt akarok-e dolgozni a
próbaidőm letelte után.
- Örülök, úgy látom be is fogadták a többiek. Ez nem mondható el
minden új dolgozóról. Nekem tisztára olyannak tűnik, mint ha maga
már évek óta itt dolgozna. Barátságos, közvetlen, segítőkész...
Az ígéretem betartom. Ezt a posztot is megírtam, mert megígértem.
Bár kicsit késtem vele...:)
A dal pedig csak úgy...
teccenek a jótulajdonságaid, kedves Lápipóc :)